És megérkezett az 1.rész:) Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást:)

1.rész
Hol a kulcsom? Basszus az előbb még itt volt!Tök jó, hogy azon a napon kések el a meló helyről, amikor azt ünneplem, hogy egy éve ott dolgozom.
Idegesen trappoltam be újra a konyhába. Újra kotorászni kezdtem a táskámban, amikor hírtelen megéreztem ujjaim között a fémes tárgyat. Ó, hála az égnek.Újra jó kedvel léptem ki a hűvös Londoni utcára. Az étterem nem volt messze de annyit azért
kell sétálnom, hogy mire télen oda érek szét fagyok. Megkönnyebbülve léptem be az ajtón. Furcsa mód, sötét volt. Gyorsan felkapcsoltam a villanyt, majd amint látni kezdtem, a munkatársaim egy "Boldog 1.évfordulót" kiáltva kiugrottak az asztalok, pultok mögül, elállt
a lélegzetem.
-Úristen! Köszönöm srácok!-Érzékenyültem el.
-Ne szokj hozzá!-Jött hozzám nevetve, Dave a főnököm.
-Ígérem!-Mosolyogtam.
-Te Hily! Nem ünnepeljük meg este ezt a csodás napot egy jó kis bulival?-Ölelt meg Chloe.
-Dehogynem! Amúgy is rég voltam már szórakozni!-
A nap csak úgy elröppent, ma is a kedvenc vendégeim jöttek, és a borravalót csak úgy pakolták a tenyerembe, szóval az esti bulira is elvan intézve a költőpénz.
Chloe-val megbeszéltük hogy itt az étterem előtt találkozunk 7kor. most van 5óra, de már sötét. Ahogy haza értem beálltam a forró zuhany alá. Megmostam majd megszárítottam és besütöttem a hajamat. Sminknek csak szempilla spirált és szájfényt tettem. Ruha ügyileg se
csináltam nagyobb hisztit. Maradta a kék szaggatott farmeremnél, egy fekete felsőnél, és egy szürke kötött kardigánnál. Amikor az óra 6:55-öt mutatott, felkaptam a bokacsizmámat, a bőrkabátomat és már indultam is.
-De csini valaki!-Ölelt meg Chloe.
-Hát te sem vagy valami szolid!-Mértem végig barátnőmet. Na igen ő egy kicsikét merészebb volt. Crop-top, bőrhatású szoknya, combközépig érő zokni, magassarkú, és egy vékony bőrdzseki. Mondjuk az alakja miatt meg is engedheti magának.
Ha én ilyet vennék fel, úgy néznék ki mint egy zsák krumpli.
-Na menjünk! Vár a buli!-Kuncogott. Ilyenkor annyira be van zsongva hogy az ember fejjel a falnak megy tőle fél óra után. Mondjuk én pont emiatt bírom! Mellette nem unatkozik senki. 10 perc séta után oda értünk a helyszínre. az épület kívülről rendezett, tiszta volt, tetején
neon színnel világított a "Crybaby" felirat.
-Öhm Chloe! Ugye tudod hogy ide általában, sőt állandóan a sztárok járkálnak?-
-Persze hogy tudom! Elvileg Justin is itt lesz, szóval akarok neki twerkelni!-Kuncogott
-Hogy fogunk bejutni?-Idegeskedtem.
-Ismerem a biszti őrt! Nyugi!-Mosolygott. A sor viszonylag gyorsan haladt, ám ahogy egyre közelebb értünk az örökhöz egyre idegesebb lettem. Legszívesebben elfutottam volna. Aztán sajnos csak oda értünk. A
biztonsági végigmért minket, majd biccentett hogy mehetünk, aztán amikor mellé értem megfogta a karomat.
-Hallod. Cserélj a barátnőddel valamit! Vedd fel a szoknyáját! Túl átlag a ruhád. Nem bunkóságból, de ide ez a szabály! Különben nem engedhetnélek be!-Nézett rám bocsánatkérően.
-Rendben!-Mosolyogtam idegesen. Az egész hely csak úgy tündökölt. Tiszta, baromi nagy bár pultok, nagy diszkógömb, és még sorolhatnám. Ahova néztem, mindenhol csak sztárok voltak.
-Chloe!-Szóltam hangosan barátnőmnek.-Add oda a szoknyádat! Buli után vissza adom, csak szólt a bizti őr!-
-Rendben!-
Gyorsan ruhát cseréltünk, aztán mi is bele vetettük magunkat az éjszakába. Táncoltunk, ittunk, táncoltunk, táncoltunk. Miután kifáradva lehuppantam a bárszékre, kértem egy üveg vizet, mert már a fulladás szélén voltam. Chloe valami sráccal táncolt, nem akartam elrángatni.
Amikor vissza ért hozzám a pultos srác, a vizem mellett valami furi kék löttyöt is hozott.
-Bocsi de én ilyet nem kértem!-Mondtam neki túlharsogva a zenét.
-Tudom! Az a srác küldi neked onnan a pult másik végéről!-Mutatott az ismeretlen irányába. A fény gyengesége miatt nemigen vettem ki az arcát. Csak a fekete oldalt felnyírt felzselézett haja volt ismerős. Na meg a bőrdzsekije. Hogy honnan? Fogalmam sincs.
-Vissza küldöd neki?-Állt még mindig előttem a pultos.
-Hát, őszinte leszek. Nem tudom hogy jó ötlet lenne-e ha elfogadnám. De egye fene, egyszer élünk! Elfogadom!-Mosolyogtam, majd a titkos hódolóm felé intettem a pohárral, majd fenékig kiűrítettem annak tartalmát.
Az illető arcára egy elégedett vigyor ült ki. Nem tudom mit küldött de tetszett. Felpörgetett. Aztán ahogy telt múlt az idő úgy kezdtem egyre rosszabbul lenni tőle. 2 óra telt el, hogy megittam azt a kék színű bigyót de mindjárt meghalok.. Valahogy oda botorkáltam a pultoshoz, hogy engedjen ki
a hátsó ajtón a levegőre, mert nem bírom. Nem kellett kétszer kérni, rögtön kiengedett. A hideg csípte a bőrömet, de jól esett. Nagyokat szívtam a tüdő szaggató hidegből, amikor hirtelen valaki befogta a számat hátulról valami kendővel. A sokktol és a rémülettől, zihálni kezdtem.
Aztán csak annyit vettem észre, hogy a lábam kezd könnyebb lenni, a szemhéjam pedig csukódik le. Aztán nagy sötétség.

A következő pillanatban egy ágyban ébredek. Jellegzetes fiú illat van. De nem a büdös, hanem a finom illat. Sötét kék ágynemű. Viszonylag rendes szoba.
Nem tudom hol vagyok. Kinntről nevetéseket hallok. Ahogy magamra nézek a takaró alatt, elakarok bújni. Nincs rajtam semmi. Egy deka ruha se. Gáz van.
A nevetés hírtelen abba marad, majd lépteket hallok. A szobába hírtelen betoppan, egy magas, barna hajú srác. Az arcát nem látom rendesen. Kidolgozott felső teste volt. Leült mellém. A szívem majd kugrott a helyéről.
-Szia! Liam vagyok. Liam Payne.-Mosolygott rám.
-ŐŐ.. Hali! Én Hilary vagyok. Hilary Reed. De várj. Liam Payne. Az 1D bandatag?-Lepődtem meg.
-Óh szóval ismersz minket. Ez jó!-Nevetett.
-Persze! Rajongó voltam.-Pirultam el. Aztán beugrott hogy ez cseppet sem normális és nem is kéne itt lennem.-De miért vagyok itt? És.. Miért vagyok meztelen?-Húztam magamra jobban a takarót.
-Nos azért Édesem. Mert. Te leszel a mi grupink.-
-Hogy mitek?-Néztem rá értetlenűl.
-Grupi, annyit tesz, hogy.. Lefekszik a bandatagokkal. Örömöt szerez nekik. De persze a te örömöd is meg lesz ám benne. Persze nem szex rabszolga leszel. Mi szeretni fogunk. De vannak bizonyos szabályok.
Nem ellenkezhetsz, amire szükségünk van megadod. Ha megszeged a szabályokat büntetést kapsz!-Nézett rám komolyan Liam miközben egyre közelebb jött.
-De én nem akarom ezt! Ez hülyeség! Én haza akarok menni és élni az életem! Dolgozni!-Estem kétségbe.
-Már nincs ilyen életed. Felhívtam a főnöködet este, hogy egy közeli rokonod vagyok, és elköltözöl hozzám, mert kaptál egy nagyon jó ajánlatot!-Vigyorodott el.
-Elvetted az életem?-Majdnem bőgtem.
-Nem csak én, és. Nem csak azt!-Nézett rám kanosan, majd azzal a lendülettel letépte rólam a takarót majd rám mászott.
-Ne Liam! Én nem akarom! Engedj el! Te vad állat!-Vergődtem.
-Ne ellenkezz! Ne feszülj be! Nem akarok fájdalmat okozni de ha nem nyugszol meg, kénytelen leszek!-Fogta egy kezébe a két csuklómat, másikkal a gatyáját tépte le magáról.
Itt nem bírtam. Sírni kezdtem. Féltem. Nem tudtam mit csináljak. Meg fog erőszakolni. Térdével szétfeszítette combomat majd közé furakodott.
-Héé!-Simította meg arcomat.-Ne félj! Nem akarlak bántani! Engedd el magad! Jó lesz!-Hajolt közel. Gyenge csókot lehelt számra. Elrántottam a fejemet. Ficánkolni kezdtem.
-Engedj el! Hagyj békén!-
-Rossz kislány!-Dühödött be. Megéreztem makkját bemenetelemnél. Kétszer végig simított rajra, majd könyörtelenül belém hatolt. Felkiáltottam. Égetett, lüktetett belül. Mintha valami izzó dolog szaggatna szét. Nagyon fájt. Liam abba hagyta, de még mindig bennem volt.
-Jó kislány leszel?-Suttogott.
-Baszódj meg!-Suttogtam vissza. Nem kellett neki több, erőteljesen lökni kezdett. Fájt. Nagyon. Szaggatott szét. Sikítottam. A kezeimet elengedte, én pedig automatikusan hátát kezdtem karmolni, de ez tetszett neki, szóval nem jött be a tervem.
Amikor már láttam hogy nincs remény, hanyagul, magam mellé tettem. Folytak a könnyeim. Tehetetlen vagyok. Liam lökött rajtam még párat, aztán férfias morgás kíséretében belém élvezett. Szótlanul lemászott rólam, majd a fürdőbe igyekezett. Nem akartam elhinni, hogy mi történik. A combom közötti részem
fájt és égett. Maradék erőmmel betakartam magamat a takaróval, majd a félelemtől, és a sokktól rázkódva próbáltam elaludni.

Prológus.

A nevem Hilary Reed. 17 éves vagyok, Bostonban születtem. Az apám egy alkoholista barom, az anyám egy drogfüggő ribanc. Szerencsére már megszabadultam tőlük.
Jelenleg Londonban élek a saját kis otthonomban. Hogy ez hogy lehetséges? Baromi egyszerűen. Kell hozzá egy nagyon jó barát akinek van saját cége és kész.
Egy apró étteremben dolgozom, a körülményekhez képest egész jó fizetséggel. Szeretek ott dolgozni. Családias a hangulat, és még a főnökkel is jóba vagyok. Tudom, 17 évesen az ember
még körmöl az iskola padban. De hát nekem nem ezt dobta a gép. A szüleim felelőtlensége miatt túl hamar kellett felnőnöm. Még egy tesóm se volt akire esetleg támaszkodhattam volna. Mindent egyedül kellett megoldanom.
Igaz, most is. De hátha jobbra fordulnak majd a dolgok. Gondoltam én, mielőtt elraboltak. De kezdjünk szépen mindent az elején.